Ki ne ismerné ezt a frázist akár több nyelven is? Rég megtanultuk már, minden mese így kezdődik. De miért is fontos ez? Ha meghalljuk, rögtön tudjuk, nem valós, ami következik, csak egy mese. Hát, ezért. A kisgyerek, mikor este meghallja ezt a mondatot, kényelmesen elhelyezkedik az ágyában, lehunyja szemét, és figyelmesen hallgatja édesanyja búgó hangját, ami átvezeti az álmok világába. Ez az egyszerű frázis az, ami összeköti a valóságot a mesével, egy hidat tár fel, valahol a dimenziók határán, segít átevezni az illúziók világába.

Vajon miért csorbul ki ez a mondat a „felnőtt” életben? Kapunk-e helyette valami mást, amely ugyanilyen hídként szolgál az álomvilág és a valóság között? Nem tudom, de időnként nagy szükségét érzem. Elég lenne ennyi is, csak egy egészen apróság, ami megnyugtatja a lelkemet, lecsöndesíti a hullámait, és egy perc békét hoz a rohanás közepette. Talán ezért szeretünk még mindig meséket olvasni…