Van a mindennapoknak egy furcsa ízű, szagú csendje. Kicsit dohos, kicsit régi, már talán avas is, de ismerősen fanyar, barátként fricskázza orrodat, majd hirtelen fűszeressé, játékossá válik. Észre sem veszed, ha ez a csönd ül válladra: csak hallgat téged, figyel, mikor fedezed…

Halkan, egyenletesen kopogott az eső az ablakon. Odakint minden szürke volt, a sötét viharfelhők eltakarták az eget. Marcsi néni szomorú arccal sétált be az apró hálószobába. Óvatosan beleerszkedett a közvetlenül az ablak mellé állított, kék színű, réges-régi karosszékbe.…