A türelem nagy kincs, az egyik legértékesebb emberi tulajdonság. Ha türelmes embernek születtél, becsüld meg, hisz’ nem mindenki kap ekkora ajándékot az élettől. Akiben a türelem nehezen gyökeredző csírája is megterem, azzal kedvezett a sors. Valójában is kérdés, születhet-e valaki türelmesnek, vagy ez mindenkiben kialakul, kiben később, kiben hamarabb.

Ugyanis előbb-utóbb mindenkit térdre kényszerít az élet, kénytelen vagyunk megalázkodni egy hatalmasabb erő előtt – legyen az bármilyen hatalom, vagy akarat – és türelmesen várni sorsunkra. Aki jellemében türelmes, az nem érzi ezt feltétlen szenvedésnek. De képzeljük csak el, mit áll ki az, kiben születésétől fogva kevesebb türelem lakozik! Kínzásnak él meg minden percet, mikor nem létező tulajdonságáról kell tanúbizonyságot tennie.

Ilyenkor azonban a türelem tanulható. Türelemmel, persze. A türelmetlen ember lelke is lassan hozzáedződik a várakozáshoz, a tehetetlenséghez, szenved ugyan, de minden lecke mélyen bevésődik tudatába, bensőjébe, szívébe. A tudás - ez esetben a türelem tulajdonsága - számára sokkal értékesebbé válik, mint annak, akinek ez kezdettől fogva megadatott. Mindig emlékezni fog rá, hiszen saját bőrén érezte, mit okoz hiánya. Ne féljünk türelmet tanulni, még ha hegeket is hagyhat a tanulás folyamata lelkünkön, később még hasznos lehet!