Az írás alapvetően az adatok feljegyzésére, valamiféle emlék hátrahagyására szolgált. Ma már használata mindennapos, nem csupán gyakorlati jelentősége van.

Hemingway szerint, „amit az ember egyszer leír, az többé nem sanyargatja”. Ez tapasztalataim szerint így igaz. Ennek talán legjobb példája a napló. Melyik kisgyerek ne vezetett volna titkos naplót legalább pár bejegyzés ereéig? Megkönnyebbülést hoz, ha az ember megoszthatja a gondolatait – akár csak egy üres lappal is. Alvászavarok ellen kifejezetten ajánlani szokták, hogy írjuk le gondjainkat egy papírdarabra. Van, akinek tényleg használ.

Az írás gyönyörködtet. Senki sem vitathatja, hogy esztétikai és művészeti értéke van egy jó könyvnek. Az írás néha több, mint gondolatok kusza egymásutánja. Az írás felszabadít, egy olyan világot teremt, ami soha sehol nem létezhet. „Az írás a skizofrénia társadalmilag elismert formája.” (Doctorow)

Ezt a füveskönyvet most Nektek, Miattatok írom – és persze egy kicsit magam miatt is. Írok, hogy kifejezzem a gondolataimat, írok, hogy tisztába kerülhessek önmagammal, írok, hogy felszabadulhassak, írok, hogy kiszakadjak egy percre a mindennapok sűrű mocsarából, írok, hogy írhassak.